Frissítve: 2025.07.08.
Manapság gyakran találkozunk rókákkal városias lakókörnyezetünkben is. Sokan úgy tudják, csak a veszett rókák „mennek be” lakott területre, ez azonban egyáltalán nem igaz. A róka életmódja és táplálkozása remekül alkalmazkodott az emberi környezethez. A településeken állandóan rendelkezésre álló rágcsálófajok, melyek a róka fő zsákmányállatai, ezen kívül a nem megfelelően tárolt hulladék, és a macskáknak kitett eledel sokkal biztosabb és kényelmesebb táplálékforrás a számára, mint amit az erdőn-mezőn képes megszerezni magának. Képes megszokni az ember közelségét, láthatóan félelem nélkül mozog az utcákon és kertekben. Önmagában tehát az, hogy rókát látunk lakott területen, nem azonosítható azzal, hogy az állat veszett volna. Ha találkozunk vele, kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet például tapssal, kiáltással, majd adjunk az állatnak esélyt (néhány másodpercet és elegendő teret, azaz ne álljuk el a menekülés útját), hogy elmenjen. Az egészséges róka, ha nem is esik kétségbe a látványunktól, hogy kitér előlünk, igyekszik elkerülni a közeli találkozást.
A rókák éjszakai állatok, tehát leginkább alkonyatkor és éjszaka aktívak, ilyenkor találkozhatunk leginkább velük. Általában inkább elkerülik az embereket, bár előfordulhat, hogy ha éhesek vagy ha már megszokták az emberek közelségét, netalán, ha még etetik is őket, kevésbé tartanak tőlük, esetleg barátságosnak tűnnek.
Komoly problémát jelenthet, ha valaki eteti őket, mivel ilyenkor a róka a táplálékkal köti össze az embert. A táplálék és a pozitív tapasztalatok hatására levetkőzik az ember iránti természetes félelmüket, és ez a viselkedés aztán az emberek iránti túlzott közeledéshez és konfliktusokhoz vezethet.
A XX. században, amikor a veszettség elterjedt volt hazánkban, alaptétel volt, hogy ha egy róka szelídnek tűnik, nem menekül előlünk, esetleg még közelít is hozzánk, akkor veszett. Manapság viszont a lakott területeken élő rókák megszokják az emberi környezetet, sokszor nem félnek az embertől, ami önmagában még nem jelenti azt, hogy veszettek lennének. A rókák hatékony immunizálásának köszönhetően ma már ritkának számít itthon a veszettség.
Ennek ellenére, fontos a veszettséggel kapcsolatos tudatosság fenntartása, és az elővigyázatosság.
Mikor gyanakodjunk veszettségre? Akkor, ha az állat nappal is az ember közelébe megy, sőt, a félelem jelei nélkül hagyja magát néhány lépésre megközelíteni, vagy akár megfogni; akkor, ha embert vagy háziállatot támad meg; illetve akkor, ha görcsrohamokat vagy bénulást (pl. állkapocs lógása) látunk rajta, vagy a fenti tüneteket követően elpusztul. Ilyen esetben a helyi hatósági állatorvost kell értesíteni, vagy a NÉBIH Zöld Számán bejelentést tenni!
A rókával azonban, akár egészségesnek tűnik, akár betegnek, minden kontaktust kerülni kell, azaz tilos megfogni! A hulladékot megfelelően zártan kell tárolni, hogy ne vonzza oda a rágcsálókat és a rókákat, a húsevő háziállatainkat (kutya, macska) pedig rendszeresen oltatni kell veszettség ellen. Ezekkel az alapvető intézkedésekkel már nagyon sokat tettünk a veszettség megelőzéséért.