Manapság gyakran találkozunk rókákkal városias lakókörnyezetben is, ez azonban még nem jelenti azt, hogy az ilyen állat veszett lenne. A róka életmódja és táplálkozása remekül alkalmazkodott az emberi környezethez. A településeken állandóan rendelkezésre álló rágcsálófajok, a nem megfelelően tárolt hulladék és a macskáknak kitett eledel sokkal biztosabb és kényelmesebb táplálékforrást biztosít számára, mint amit az erdőn-mezőn szerezne meg magának. A róka képes megszokni az ember közelségét, láthatóan félelem nélkül mozog az utcákon és a kertekben.
Tehát csak azért, mert a róka az ember lakókörnyezetébe merészkedik, még nem kell veszettségre gyanakodni. Az alapvető higiéniai szabályok betartása mellett (például kézmosás hazaérkezéskor) a róka jelenléte nem jelent az emberre nézve fokozott kockázatot. Azonban ennek ismeretében is be kell tartanunk néhány szabályt.
- Az első és legfontosabb szabály, hogy ne fogjuk meg, ne érjünk hozzá a rókához, ahogy más vadállathoz sem.
- Ha a közelünkben rókát látunk, kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet, például tapssal, kiáltással, majd adjunk az állatnak esélyt (néhány másodpercet és elegendő teret, azaz ne álljuk el a menekülés útját), hogy elmenjen. Az egészséges róka kitér előlünk, igyekszik elkerülni a közeli találkozást.
- A hulladékot megfelelően zártan kell tárolni, hogy ne vonzza oda a rágcsálókat és a rókákat.
- Ne etessük a rókákat. A táplálék és a pozitív tapasztalatok hatására levetkőzik az ember iránti természetes félelmüket, ez a viselkedés aztán az emberek iránti túlzott közeledéshez és konfliktusokhoz vezethet.
- Ha egy lakókörnyezetben mégis zavaróvá válik az állatok jelenléte, esetleg szakember segítségével, csapdázással lehet eltávolítani a rókákat, de a felszabaduló élőhelyen valószínűleg újabb egyedek fognak megjelenni.
- Ha úgy ítéli meg, hogy a róka nem egészséges, vagy a veszettség tüneteit mutatja, esetleg vadállat tetemét találja meg, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot vagy hívja a Nébih ZöldSzámát!